Prológus

A kezemmel ütöm az esőcseppek pottyanásának ritmusát. Az ősz nemrég kezdődött el, de az eső előszeretettel esik. Utálom az ilyen időt minden nedves és csúszós lesz, viszont az eső illatát szeretem. A fehér egyberuhámra felvettem egy farmerkabátot és a virágmintás esernyőmet is magammal hoztam. A busz lassan haladt a zuhogó eső miatt,majd egyszer csak megáll a park mellett. Összeszorult a szívem. Ez volt a Mi parkunk, Dariennel. Mindennap itt találkoztunk,a velem szembe lévő vasból kovácsolt padon csókolt meg először,itt mondta ki először a legnagyobb hazugságát,hogy szeret és itt lett mindennek vége. Kidobott,mint egy megunt kiskutyát. Pedig nagyon szerettem Ő volt életem szerelme. De engem Ő soha nem szeretett. Engem senki nem szeret.

A busz újra elindul. Az iskola felé pöfögött,az utolsó évem. Az iskolába várnak a világ legcsodásabb barátai June,Rebecca,Rose,Harmione és Kendall. Meg David. Őt muszáj kiemelnem. Most jött át hozzánk, az utolsó évre. Kicsit furának tartom. A fiú nagyon bunkón viselkedik Velem,de csak velem. Nem kedvelem. Ő se engem. Van ez így…

A busz megáll az iskolámhoz közeli magállóba. Felveszem a szütyőmet a vállamra és leszállok a buszról. Még mindig szemerkél az eső,felnyitom az esernyőmet és elindulok az iskola felé. Lassan sétálok és hallgatom ahogy az esőcseppek koppannak az esernyőmön. Valaki hírtelen mellém lép az esernyőm alá. Oldalra nézek és Darien állt velem szembe.

- Szia Pearly. –suttogta

- Szia. –mondtam szinte kábultan

A szívem gyorsabban kezd verni, felébrednek a pillangóim mint minden alkalommal eddig. Bele nézek  a kék szemeibe és kérdően meredek rá.

- Ugye nem baj,hogy veled jövök? – kérdezi

- Gyere, nem akarom,hogy megfázz.

- Köszönöm! –mondja és bele túr a vizes hajába

Lassan megyünk az iskola felé,a szívem ezerrel zakatol. Mikor óda érünk mosolyogva elköszön és egy gyors puszit nyom az arcomra. Elmegy. Nagyon sóhajtok és bemegyek az osztályba. Nem tudom milyen fejet vághattam de June azonnal letámad.
- Pearl, mi történt? – kérdi
- Darien. – suttogom

Behunyom a szememet, mégis érzem ahogy a szememet szúrja a könny. Rebecca szó nélkül átölel és nyugtatva suttog.
 -Nem akarom többet látni. –mondom neki
-  Nem is kell Peral. –suttogja Beck
- Nem is fogod. –mondja June
- Úgyis fogja látni. Mért mondjátok neki? Egy iskolába járnak… - szólal meg egy hang

Felnézek és David néz ránk. Idegesen fújok egyet majd a helyemre megyek. A leghátsó padok középsőjébe. Bedugom a fülhallgatóm és a zene világába menekülök.